|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Képzeljétek, ma azt hallottam Hivatalvezetőnktől, hogy Budapesten a kézbesítők helyett vállakozók viszik a közönséges küldeményeket és így a panaszok aránya 60 (azaz HATVAN) %-kal csökkent.
Először furcsálással emésztgettem a hírt, de aztán csak nem hagyott ám nyugodni, hogyan is létezhet ez?
Nem is vagyunk azok már, akikre épp az ügyfél- és helyismeretünk miatt lehet számítani pl. az értékesítésben? Ilyenkor 60 %-kal mocsokabbul dolgozunk, - ámdebár hogyha kötni kék' valamit, nyálcsorogva édesgetik lelkünkbe sztárságunkat, ügyességünket és pótolhatatlanságunkat?
Na, hogy van ez akkor?
Hát ilyen rosszul dolgoztatok, 10-20-30 éves helyismerettel rendelkező kedves kollégák, hogy az utolsó, utcáról felvett (szó szerint?) fekete munkás is az ügyfelek sokkal nagyobb megelégedésére és bizalmuknak az új, de született profizmussal megáldott sztár-kézbesítőkkel szemben való növekedésére vált?
Kedves pesti kollégák, azt szeretném, ha írnátok kicsit erről és főleg a részletiről, - hátha Hivatalvezetőnk is olvassa, avagy szólanak néki róla...
Köszönettel: jarasnemvivo
|
Pofész honlapról
A Kézbesítők sztrájkjáról, amely miatt 29 dolgozó vesztette el munkahelyét, és számosan kaptak más büntetést, Mindez megjelent a médiában, a posta nyilvános weblapján is.
Az Országgyűlésben is foglalkoztak vele!
Előzmény:
A POFÉSZ szakértője, valoszinüleg a körülmények ismerete nélkül „Szakértői” tájékoztatót hozott nyilvánosságra, amely megjelent a postai szakszervezetek weblapjain.
Kérdéseimet ezért tettem fel, a POFÉSZ honlapján
Jelenleg egy megtörtént, sztrájkról, és annak a gyakorlatban alkalmazott munkajogi kérdeiröl beszélhetünk!
Nem kívánok vitatkozni, Tisztelt POFÉSZ szakértővel, csak egypár kérdésemet teszem fel, amelyek a következők:
A munkabeszüntetés miatt, valóban megrendült az ügyfelek bizalma a posta iránt?
Jelenleg, van-e jogerős bírósági végzés?
A hátrányos jogkövetkezmények kiszabásánál, a rendkívüli felmondásoknál a munkáltató betartottat-e a vonatkozó törvényt, valamint a hatályos Kollektív Szerződés előírásait?
A munkavállalóknak, és a munkálónak az egyéni szerződéskötése-e a munkaszerződés, amely egy-egy dolgozóra vonatkozik csak?
Egy szakértői anyag kialakítása, és nyilvánosságra hozása során érdemes-e ezeket, a kérdéseket is tisztázni?
Üdvözlettel: Piski József PÉV 92 elnöke, Ultimátum Szakszervezeti Szövetséd társelnöke.
|
Kedves barátom ,Gyuszi!
Megkérhetlek rá,hogy szólíts Pacinak! Megtiszteltetésnek venném.Nagyon szép dolog az önzetlen segítség ,amit a kollégáktól kaptál ,valóban az ilyen apró dolgok miatt is érdemes élni.
Őszinte barátsággal ,Paci barátod! |
Gyuszi, várunk vissza mielőbb! |
Szia Aba-lo Barát!
Nemsoká, fél kettőkkor költözöm el, úgyhogy internetem már csak addig van. A skyp-hoz hülye vagyok, de megadom a telefonszámom, aztán ahogy lesz lap topom, majd jelentkezem.
Tell: 06/70 70 13 13 9. Ezen elérhetsz, hívj, azt elmentelek.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy West, alias Boda szerzett be egy kis buszt a költözéshez, ingyen, úgyhogy összetart a csapat, és segítjük egymást, mindenben. A minket ért galád eljárás még jobban összekovácsolta a csapatot, ez mián élünk és virulunk, és küzdünk, ennyi!
g-apó.
|
Kedves barátom Gyuszi!
Amiről boldogult barátnőd beszélt az legfeljebb Staller Ilonának,azaz Csicsolinának,meg az őt bámuló aberrált ,perverz alakoknak okozhat kielégülést. Te Gyuszi hogy lehet veled skype-olni? Ha nem zavarna én is szivesen csatlakoznék a csapathoz!
Üdv sorstársad Aba-lo,barátoknak csak Paci! |
A posta egyértelműen időhúzásra, a kifárasztásra megy. Mehet. Részemről játszhatunk, olyan vagyok, akár a bocskor szíj, szívós, az őseimet úgy kellett már agyonütni, mivel nem akartak eltávozni az istennek sem, és 90 évesen még hulla hoppoztak a grundon a gyerekekkel. Nekem aztán nincs mit vesztenem, viszont magammal ránthatok pár embert, ha esetleg szemétkednének. Ez nem zsarolás, hanem tény: de facto. Sokan tanácsolták, hogy forduljak ombudsman-hoz, még meggondolom. Egy biztos, ahogyan velünk elbántak, az alávaló volt, és ezek után nincs bocsánat, sem kegyelem: homo homini lupus. Ennyi! |
Egy volt barátnőm, Kozett Andrea, aki 87-ben hunyt el autóbalesetben, mondta egyszer nekem valahogy így: ˝Gyuszi, egy sertéshez hasonlító emberrel nem tudnék ágyba bújni, bármennyi pénze is legyen.˝
Amióta a postára jöttem, párszor eszembe jutottak annak a rendkívüli lánynak ez a mondása, ő is már csak egy fájó emlék.
|
Még egy kérdés csupán. Egy 25 évvel fiatalabb lány becserkészése nem liliomtiprás? |
Elfelejtettem valamit etwas!
Egy szintén kirúgott sorstársammal is összefutottam tegnap. Neki bejött. Mondta, hogy van melóhelye, ahol jobban keres, mint anno a posta ortodox falai között, és hogy emberségesen bánnak vele, ami ugye, egy normális lelkületű embernél nem mindegy. Az önérzet és az emberi méltóság nagy érték, ép elméjű embernél mindenképp.
A posta ódon falain kívül is van élet, mint már írtam, nem is akármilyen. Sikertelen siker is, a társadalom peremén, az intézményekkel szemben. A pénzemet elvehetik, a képességeimet viszont nem. Már van jelentkező hölgyike, aki szívesen ágyba bújna velem, és ott majd levezethetem a feszültségeket. A jövőben minden energiáimat ebbe fektetem. Ahogy Aba-lo barátunknak is írtam: minden rosszban van valami jó! Még a válásban is.
Na ez az, ami a disznófejűeknek nem adatik olyan könnyen meg, mivel rém rondák, amorfak, és kellenek a fenének. Kompenzálhatnak életük végéig, ami amúgy sem fog olyan sokáig tartani, bármennyire is azt hiszik pilisig a gőgben és a nagyképűségben. Viszlát! Ennyi!
g-apó-
|
Sziasztok!
Tegnap egy ˝volt˝ munkatársammal, akivel pár felest lehúztam anno, és akit amúgy nagyon bírok, beszélgettem a várban. Úgy tudja, vagy hallotta(?), hogy nem fognak visszavenni bennünket még akkor sem, ha megnyerjük a pert, kivéve engem, aki nem tisztségviselő… stb.
Nem volt meglepő ez a szöveg, hiszen érthető, hogy a posta szabadulni akar tőlünk, végleg. Ami azért nem lesz olyan egyszerű és sima ügy, ahogyan ők azt elgondolták. Húzhatják az időt, ameddig csak akarják, részemről ez nem probléma, hagymán s krumplin is elvagyok, és a pofámat 1-x oda visszatolom csak azért is. Na ná!
Voltak ott a várban mások is, viccelődő kollégák, olyan barát is, aki 10 perc alatt is el tudna otthonról költözni, ha…, célozva ezzel rám, ami nem gond, ő is lehet még padlón. Legalább lesz végre egy célja: feltápászkodni. Amikor az ember kiszolgáltatott és átmenetileg gyenge, jobban megismeri a körülötte élőket abból, ahogyan viselkednek vele. Érthetően ilyenkor mindenre érzékenyebb, és észreveszi azt is, amit addig nem.
Tapasztalva, látva, hogy a posta és a benne serénykedő sokaság is mindent meg tud emészteni, és fel tud használni a maga javára, sok dologról hallgatnia kéne az embernek, ami valamiért még sem megy. A világ fő fegyvere a szó lett, a hablaty, éppen ezért el kéne hallgatni egy időre, és ezt teszem mától, jól meggondolva azt, hogy kinek mit közlök ezek, és azok után, amik történtek, mert nem veszik komolyan egymást a ˝volt˝ kollégák sem, ami abból adódik, hogy valamilyen szinten kiskorúsítottak, infantilissá tettek bennünket az elmúlt évek.
Amúgy ma reggel még egy jót beszélgettem az Ágotha Zsolt Barátunkkal sky-pon, Mindjárt hív Árpád Vére Barátom is, és így szép a befejezés, olyan emberekkel, akik őszinték, távol minden rosszindulattól, hátsó gondolattól, fifikától, és más egyébtől.
Mindenkinek, viszlát, most már ˝végleg.˝
g-apó.
|
Rendben Gyuszi  , akkó szombat, majd viszek Neked Wass könyvet. |
Sajnos Wass Albert könyveit nem olvastam, csak az életéről, ami nem lehetett könnyű. Hatalmas az a könyvmennyiség, amit írt, évekig tartó olvasást igénylő. Nálam Hamvas Béla volt a favorit. Egy másik nehézség és próbatétel. Most viszont, hogy a kicsi Taltos már annyit, és oly sok szép gondolatot idézett tőle, ráéheztem, s maholnap elkezdem valamelyik könyvével. Kicsi Taltos majd úgyis ajánl 1-et. Okos a csajszi, viszont nem tudálékos, mint oly sok egyetemi csirke, és vagány. Az a típus, akit különösen kedvelek.
|
Arany kicsi Taltos!
Kösz bíztató, kedves ˝verseidet˝, és szavaidat, igen ott leszek, majd beszélgetünk, addig is pusz-pusz!
Gyuszi.
|
Utóirat! (Képzeljétek el dependens lettem, függök az oldaltól, pedig mennyi dolgom lenne!
Akikben csalódtam egy kívánt s elképzelt halálozási sorrendben, íme: A posta legfelsőbb vezetésében, a főnökeimben, a szüleimben, a rokonaimban, testvérekben, olyan barátokban, akik hátat fordítottak az átlagnál nagyobb őszinteség próbája után, a kedvesemben, a pipogyákban, akikkel azt tehet a hatalom, amit akar, akár még a fülét is csavargathatja, ha olyanyja van. És minden politikát mímelő faxkalapban, a képviselő fánkokban, akiket semmi sem szánt erre a pályára, csak az érdek-haszon, a munkakerülés, a könnyű megélhetés: a hulla hopp egzisztencia! Ennyi.
g-apó..
|
Drága Gyuszi!
Bizosan nem lehet most könnyű Neked! Nagyon sajnálom, hogy nem leszel, itt, vagy a másikon oldalon fent egy (nyúlfarknyi) ideig. Addig is erőt, és kitartást kívánok, és remélem tudod, hogy a barátaid mindig mögötted állnak, és szeretnek, segítenek, ha kell. Bármikor, tényleg bármikor hívhatsz, vagy jöhetsz. Szombaton úgyis találkozunk remélem, és akkor majd kapsz egy nagy adag lelki fröccsöt (némi alkohol elfogyasztása után )
"Az emberi léleknek valami olyan titka ez, mint zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igaz barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord." (Wass Albert: Te és a világ)
"Ha rombadőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett
A legszebb virág fakad!" (Vörösmarty)
No hát ennyi, és fel a fejjel! |
Sziasztok!
Jó az új oldal, igényes, de oda már nem írok, mivel maholnap költözök… stb.
Bátran írjatok mindenről, hiszen a kockázat nemcsak egy embernek, hanem egy szakszervezetnek, egy nemzetnek is az érdeme, kiválóságának a forrása, amit nincs miért, hogy szégyelljen. A fentről ránk oktrojált politikai korrektséget azért találták ki, hogy ránk kényszerítsék a tabuk tiszteletét, a nagy vadak kerülését, hogy süllyedjünk ezáltal is az átlag szintjére, vagy még alább. Persze rendszabályok kellenek, és törvények is, amik hidat képeznek az emberek között, de ettől még a saját énünk terhét senki sem fogja levetni a vállunkról, sem egy ember, főleg nem egy intézmény.
Ahogy írtam már, lényünk legsajátabb része hétköznapi ténykedéseinken túl kezdődik csak el, az unalom óráiban, kényszerpihenőkor, betegségekkor… etc. Más, nagyon más! Valamiért,
a nyugat ma is a keletnek a megrendszabályozását, kifinomított beidomítását tekinti legfőbb feladatának. Náluk, amihez mi is igazodtunk sajnos, a látszatsiker (pl. a meggazdagodás), tűnik igazi sikernek, és ez az ottani elmékben annyira megkövesedett, hogy már fel sem merül a fejekben, hogy a társadalom ellenében is lehet valaki boldog, és sikeres. A megszállott nyugatutánzás lett a mi nagy-nagy boldogságunk. A sikerellenes gondolkodásmódot kiszorították, zárójelbe tették, szinte likvidálták. Én pedig, csak azért is, mint egy Kínai ópiumfogyasztó, mindig hű maradok hozzá.
Amikor anno anyám megkérdezte, mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy ˝Semmi.˝ Valamit megéreztem akkor gyerekként, ami mára már tudatosult: kozmikus undor fogott el a világ láttán. Fejlődésem így vált organikussá.
Az emberiség mindig is őrült volt, de egy alacsonyabb fokon. Mostanra ez a haladás-gőg, a kisebbségi haszon erőltetésével súlyosbodott, ahonnan már nincs visszaút. A hatalomnak kijáró bizalmatlanság talán segít majd túlélni ezeket az értelmetlenségi periódusokat, amik várnak ránk. Nagy a valószínűsége, hogy a tömeges kiábrándulásból, a szavak és a tettek közti szakadék megtapasztalásából, és a rengeteg elfojtásból potenciális robbanótöltet keletkezik majd, ami bármikor robbanhat.
Ezt ma már mindenki érzi. Sajnos a politikusok nem, vagy csak igen hiányosan érzékelik a mai rém-valóságot. Imígyen mint a szerencse fiánál: hamis kép alakul ki bennük a világról és önmagukról. Ami tipikus értelmiségi betegség.
Az iskola, az egyetem közvetett viszonyulás az élethez, a tapasztalat, a megpróbáltatás pedig közvetlen. Amit nem élünk át, az nem tapad meg bennünk olyan mélyen. Innen ered az értelmiség elképesztő felszínessége, ítéletében és viszonyulásaiban egyaránt. Írnék még, de de:
Most már tényleg búcsúzom egy időre azoktól, akik közel állnak hozzám: Készesek, Barátok, az oldalra beírók, általában azok, akiknek szinte sosem kellett hazudnom, pl. kegyesen, mint a szüleimnek, és hiányozni fogtok nagyon. Ahogyan a kutyáim is, mint egy túlérett dinnye reped meg a szívem, amikor rájuk gondolok. Na elég az érzelgőségből gyuszi, nem vagy má gyerek, Pá fiuk-lányok!
g-apó.
|
Maszatolás ,felelősség!
Hé nagyúr! Hallom nem sikerült túl sok Júdás-lelkűt találnod ,hiába kerestél.Még sem sikerült szétmaszatolni az árulás felelősségét ,bűnét a kollégákon. Annak a néhány megmaradt érdekemberednek kell elvinnie a balhét .Nem irigylem őket. Annak viszont örülök,hogy nem sikerült,még teljesen morálisan lezüllesztened ezt a hivatalt,maradt még büszkeség a fiúkban. Kitartás hamarosan megyünk vissza és akkor a nagyúrnak nem lesz maradása!
Üdvözlök mindenkit,aki ,még meg tudta őrizni a méltóságát! Nincs könnyű dolgotok ,büszke vagyok rátok!!! |
[219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
, akkó szombat, majd viszek Neked Wass könyvet.